A „Mormotás fiú dalát” mindenki ismeri, az is, akinek fogalma sincs róla, hogy az ifjú Beethoven művéről van szó, s hogy a szöveg szerzője nem más, mint a már nem annyira ifjú Goethe.

A dal az 1790-es évek elején született, Beethoven huszonegynéhány éves volt ekkor, zeneszerzőként gyakorlatilag még ismeretlen, Goethe már negyven fölött, s Európa talán legismertebb írója. Rejtély, hogy miért éppen ez a dal került be Beethoventől az iskolai énekkönyvekbe, hiszen nem jobb, mint számos más dala (persze nem is rosszabb). Bizonyos tulajdonságai nyilván predesztinálják arra, hogy a zeneoktatás részévé váljon: könnyű énekelni, egyszerű a felépítése és a zongorakísérete, a mormotáról és evés-ivásról szóló szöveg meg már-már idillikus. „Sok szép országban jártam én… de enni mindig kaptam én. / Így éhesen nem búcsúzom… egy jót eszem s egy jót iszom.” Gyönyörű világ, ahol az ember szabadon jár-kel a világban, amerre megfordul, étellel kínálják, s mindenhonnan teli hassal távozik. Még egy cuki mormota is van benne.

Kár, hogy az eredeti nem erről szól.

 Hogy miről, az Sárik Péter blogján kiderül. És még több minden is: http://sarikpeter.hu/beethoven-blog/