Beszélgetés Andrea Bocellivel
(kiadvány: A csend zenéje)
"[...] A zene mindig is életem integráns része volt, egészen kicsi koromtól kezdve. A szüleim elbeszéléseiből tudom, hogy már a bölcsőben, alighogy meghallottam valamilyen dallamot, abbahagytam a sírást. Gyermekkoromban volt egy lemezjátszóm, az én „mágikus dobozom”! Hallgattam a korszak legnagyobb énekeseinek áriáit, és arról álmodoztam, hogy én is az opera egyik hőse lehetek. Így megtanultam a zenét emlékezetből, majd megpróbáltam teli torokból elénekelni a ház nappalijában a kicsikkel versenyezve. Soha nem hagytam fel a zenehallgatással, de ahogy nőttem, egészen másra készültem: jogot tanultam, ebből diplomát is szereztem, és meg voltam arról győződve, hogy az életben ügyvédként fogom keresni a kenyerem. A zenét professzionálisan űzni egy vidékről származó magamfajta fiúnak, akinek ráadásul a művészvilágban sem volt semmilyen kapaszkodója, ráadásul egy olyan problémával, amely minden cél elérését igencsak megnehezíti, körülbelül olyan, mint a lottó ötösben reménykedni – vélte édesapám is. A siker végül is akkor érkezett meg, amikor már elmúltam harminc éves. Ha a sors egy másfajta életet adott volna nekem, azt is jó szívvel elfogadtam volna. [...]"
Interjú Andrea Bocelli énekessel a Tiszatáj online honlapján! Jónás Ágnes teljes cikkét a http://tiszatajonline.hu/?p=41830 linkre kattintva olvashatja. 2013-11-11 10:03:13
|
|