OLIVER HILMES A SZEXUALITÁST SEM TEKINTI TABUNAK!

És be kell látnunk, hogy alapos – és becsületes! – kutatóként, ha forrásai vannak, nem is tehet másként. Persze, érdemes hozzászoktatni magunkat a gondolathoz, hogy olyan hálószobatitkok és magánéleti borzalmak közelébe kerülünk, melyekről nem szokás beszélni.

„Átadta nekem a testét, én pedig hagytam, hogy kezei oda kalandozzanak, ahová akarnak. Léte keményen és büszkén meredt előttem. A kanapéhoz vezetett, gyengéden lefektetett, majd fölém hajolt. Aztán, ahogy belém hatolt, hirtelen minden erő kiszaladt belőle. Ernyedten feküdt rajtam, kis híján elsírta magát szégyenében.”

– írja Alma az első, házasság előtt, Mahlerrel lezajlott szexuális malőrről a naplóban. És közli Oliver Hilmes a könyvében. Sőt, nem csak közli, de elemzi is az eseményt, s elhelyezi az élettörténeten belül, összehasonlítja más esetekkel, s azok hatásával. Mert becsületes kutató nem tehet mást.

Ijesztő, megrendítő, esetenként tényleg gyomorforgató történetek sorjáznak a könyv lapjain, ahol Alma Mahler-Werfel a főszereplő, és a XX. század legnagyobb művészei csak statiszták. Oliver Hilmes pedig attól zseniális, hogy bemutatja és elemzi ezt a történetet, de nem próbál meg ítéletet alkotni. Hiszen nem az a feladata, azt megteheti az olvasó, ha van hozzá bátorsága.

Grozdits Hahó cikke itt olvasható el: https://thttps://tinyurl.hu/HyjN/