Megismételhetetlenül egyedülálló tünemény volt az operaművészet egén Birgit Nilsson. Ugyan pályája épp a karmester-centrikus világnézet uralkodása idején ívelt föl, mégis mindvégig meg tudta őrizni kivételes egyéniségét – olykor némely dirigens-diktátor ellenében is. Szinte akármihez fogott, minden kinccsé vált a torkában. 

Persze, ehhez nagyon kellett ismernie a hangi határait, s azt ismerte. Szüksége volt még hideg fejre, jó állóképességre, páratlan idegrendszerre, olykor humorra, no és természetesen jó cipőkre óriási számban, ahogy erre egyik kései interjújában maga is kacagva emlékezett. Birgit Nilssonról már aktív időszakában is anekdoták sora idézte fel, milyen két lábbal a földön álló típusú művész volt. Most a Rózsavölgyi és Társa Kiadó jóvoltából a magyar olvasó is közvetlenül a Díva visszaemlékezéseiből értesülhet e különös művészpálya alakulásáról. Külön ínyencség, hogy a könyv egykori kiváló baritonunk, Gáti István értő és igényes fordításában kerülhetett a kezünkbe. Tóth Antal írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3rHLSgM//