 A zenetörténészi gondosság minden részletre kiterjed
(kiadvány: Fryderyk Chopin)
„Nem tudom jobban körvonalazni Chopint, csak ha azt mondom, elragadó szentháromság. A személye, a játéka és a munkái között olyan összhang volt, hogy többé már nem tudjuk őket különválasztani, úgy tűnik, ezek más-más vonásai ugyanannak az arcnak.” Ekként ítélt az 1830-as években egy jó szemű kortárs (éppenséggel egy zenekritikus), és az utókor is így látja mindmáig a „zongora poétáját”: az életműre is kiterjedő teljes önazonosság érzékletes példájának. Igaz, határozottan enigmatikus példájának, hiszen Chopin tartózkodóan passzív és előkelően zárt személyisége valójában igencsak tág teret hagy az értelmezői spekulációk számára, legyenek azok akár romantizáló, akár pszichologizáló jellegűek. László Ferenc írását itt olvashatja el: https://bit.ly/39dQ67H//
2020-09-25 16:58:41
|
 |
|
|
|
