„E kétségbeejtően kacifántos alkotói életút és önfejlődés javarészt a korabeli kultúrpolitikai állapotokkal is indokolható. Arvo Pärt kompozícióit indulásakor erős ellenérzéssel, valaminő hagyomány-félreértés magyarázatával illetik és szkeptikusan kezelik: első szeriális kompozícióitól elemi düh terjed el körülötte, a szovjet elvtársak zeneideológiai iránymutatása erősen eltér ettől, sőt a nyugati zenei irányzatok és hatások sem juthatnak el az észt érdeklődők és zenefogyasztók köréig.”

A. Gergely András írását itt olvashatja el: https://bit.ly/3DTJ8SL//