A jelen kötetben Lajtha László (1892-1963) zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus írásainak magyar nyelvű kritikai összkiadását kapja kézhez az Olvasó. A Lajtha-írások legjelentősebb zenetörténeti értékét elsősorban azok a népzenekutatásunk ,,hőskorában" (1925-1962) készült tanulmányok, cikkek, előadások képviselik, amelyeket a szerző az országos gyűjtőmozgalom kérdéseiről és saját gyűjtő munkájának eredményeiről hazai és külföldi fórumokon közreadott. Lajtha, aki a magyar népzenekutatás első intézményes gyűjteményének és kutató-műhelyének, a Nemzeti (Néprajzi) Múzeumnak 1919-1949-ig munkatársa, később vezetője volt, magyar és idegen nyelvű írásaival mindenekelőtt a Bartókkal és Kodállyal közös tudományos ,,frontot" erősítette, akiknek jobb megértéséhez is ismernünk kell Lajtha gondolatait. A népzenekutatás nemzetközi fórumainak (CIAP, IFMC) vezető személyiségeként a magyar népzenekutatás kiemelkedő eredményeit ismertette idegen nyelvű publikációiban. Írásaiban jól körvonalazódik önálló szemléletű gyűjtő-programja, amely arra enged következtetni, hogy Bartók és Kodály mellett ő volt az a kutatószemélyiség, aki a népzene ,,homályban" maradt területeit a hagyományos népkultúra egyéb ágaival való szoros összefüggésben (hangszeres népzenei együttesek, néptánc-, illetve a későbbiekben az egyházi népének kutatása) elsőként feltárta. A közzétett mintegy száz művet a Lajtha-centenáriumra megjelent első, válogatott Lajtha-írásgyűjteményünk tematikus felosztása szerint csoportosítottuk. A legjelentősebb tematikus egységet (3-63.) a népzenei-, néptánc- és hangszertörténeti kutatások eredményeit közlő művek képviselik, a további mintegy negyven műből álló csoport (64-101.) a zeneszerző és pedagógus zenei életre reflektáló cikkeit, megemlékezéseit, kritikáit tartalmazza. Kortársaival ellentétben saját zeneműveinek ismertetésétől tartózkodott, zeneszerzői nyilatkozatai is igen csekély számban láttak napvilágot, de amikor ő szólt Bartók Béláról, Claude Debussyről, Vaughan Williamsről, akkor mindenki másnál hitelesebb képet adott kortársairól és saját magáról. Minden írása magán viseli a bonyolult, de mégis rendezett, az igazság és szépség keresésében fáradhatatlan egyéniség vonásait. Az íráskötetet függelék, szerzői bibliográfia, névmutató egészíti ki.

800 oldal

8990 Ft

Ez a tanulmánykötet egy, a magyarországi populáris zene 20. századi történetével foglalkozó könyvsorozat harmadik darabja. E gyűjtemények nem egyetlen, nagy narratíva köré épülnek, és nem az eddigi tudások szisztematikus összefoglalásai kívánnak lenni. Ellenkezőleg: számos tudományterület, intézmény és alkotói műhely képviselőinek - rendszerint kisebb témákra, részproblémákra, esetekre koncentráló - szövegei szerepelnek bennük, amelyek olykor kérdezésmódjukban, fogalomhasználatukban, de akár az azonos forrásokból levont következtetéseikben is különböznek egymástól. Ám talán épp ezek a különbségek mutathatják meg, hogy ugyanazoknak a zenei jelenségeknek és gyakorlatoknak egészen eltérő megközelítései is létezhetnek, és hogy a politika- és intézménytörténeti, a zenei-esztétikai, a szociológiai vagy a médiatudományi vizsgálódások egyaránt - jóllehet más és más módon - hasznosulhatnak a populáris zenei kutatásokban.

A szerzők ezúttal a saját speciális kutatásaikhoz kapcsolódóan azt igyekeztek körüljárni, hogy milyen panelek, mintázatok mentén jönnek létre a populáriszene-történetek; hogy miként működik a hazai populáris zene múltjával kapcsolatos emlékezet; s hogy mi szorul újragondolásra, illetve alkalmazható még ma is a téma kutatását korábban meghatározó paradigmák közül.

A magyar populáris zene története(i)ben az operettől a cigányzenén át a pop-rock különböző irányzataiig számos, hosszú ideje egymás mellett létező zenei jelenségről olvashatunk, de közben Magyarország társadalmának és kultúrájának néhány fontos kérdésével is megismerkedhetünk.

464 oldal

3990 Ft

A szalonok világának feltárása az elitkutatás része. Segíthet megérteni egy sor olyan társadalom- és művelődéstörténeti jelenséget, amely a 18. és a 19. századra volt leginkább jellemző, s a 20. századdal elmúlt. Elsősorban azért, mert a szalon mint társas együttléti forma abban a világban keletkezett, amikor még nem ismerték fel az elektromos áram lehetőségeit és vele a magnetofont, a filmet, illetve a hangrögzítés és az ismételhető lejátszás mind gyorsabban fejlődő technikai csodáit. A 20. század elejéig a zenét szerte a világon nagyjából mindenütt otthon játszották és hallgatták, hiszen a kevés zenés színház, operaház és hangversenyterem elérése a távolságok, az utazás nehézségei, a hozzájutás költségei miatt jószerivel csak a nagyvárosokban jöhetett szóba. Az otthoni muzsika egybe is fogta a családot, feladatot adott minden tagjának, s különösen a háziasszonynak, aki az egyre növekvő középosztályban még jól tudott játszani egy-egy hangszeren, s közülük is elsősorban a mind népszerűbb zongorán. A szalonok a politikai és diplomáciai kapcsolatépítésre, az irodalmi művek felolvasására, olykor kisebb színházi előadásokra is lehetőséget adtak, de a felső középosztály és az arisztokrácia zenés szórakozásának is a legfontosabb helyszínét jelentették, ám a 20. századra e rétegek is elszoktak a házimuzsikálástól, a szalonélettől. Frank Tibor kötete

208 oldal

3590 Ft

Az utóbbi években Magyarországon is megerősödtek az új szemléletű populáris zenei kutatások, egyre több hazai műhelyben jelennek meg a népszerű zene témaköréhez kapcsolódó munkák. Ezek sorát erősíti Ignácz Ádám monográfiája is, amely mindenekelőtt azt kívánja bemutatni, hogy az államszocialista Magyarországon milyen zenetudományi és zeneszociológiai koncepciók mentén közelítettek a populáris zenei jelenségekhez, és hogy a populáris zene milyen sajátos körülmények hatására válhatott hazánkban (és az egykori keleti blokk más országaiban) az akadémiai kutatás tárgyává - azzal párhuzamosan vagy annál is korábban, mint ahogy ez a hidegháborús nyugaton történt.
A könyv középpontjában a Rákosi-korszak, valamint a Kádár-korszak első időszakának zenei diskurzusai állnak, de mellettük a zene esztétikai, társadalmi és politikai szerepéről folytatott közéleti viták is kitüntetett figyelmet kapnak. A szerző megközelítése új szempontokat nyújt a magyarországi populáris zene múltjának feldolgozásához, illetve a 20. századi magyar zenetudomány szociológiai és tudománytörténeti vizsgálatához. A kötet annak megértéséhez is közelebb viheti az olvasót, hogy a változó politikai és ideológiai körülmények között milyen megfontolások mentén különböztették meg a zenei szférákat egymástól, s mikor mely zenei jelenségeket társították a populáris zene (valamint a művészi zene és a népzene) fogalmához.
Bár a vizsgált korszak sajátosságaiból fakadóan a témát illető politikai és intézményi vonatkozások is megkerülhetetlenek, a könyv főbb sarokpontjait sokkal inkább az államszocializmus kultúrájának és tudományos törekvéseinek a politikával olykor összetalálkozó, máskor attól függetlenedő kérdései jelentik.

356 oldal

2990 Ft

5 könyv 1 csomagban, akciós áron: D. Kern Holoman: Szimfonikus zenekar - Nagyon Rövid Bevezetés; Mark Slobin: Népzene - Nagyon rövid bevezetés; Nicholas Cook: Zene - Nagyon rövid bevezetés; Kathryn Kalinak: Filmzene - Nagyon rövid bevezetés; Thomas Forrest Kelly: Régizene - Nagyon rövid bevezetés

oldal

5000 Ft

Kenneth Hamilton egyszerre gyakorló zenész és muzikológus: zongoristaként rendszeres vendége a világ legjelentősebb hangversenytermeinek, miközben kutatásaival rengeteget tesz azért, hogy jobban megismerjük a múlt zenei gyakorlatát. Az eredetileg az Oxford University Pressnél 2008-ban megjelent könyv elragadó stílusban, ugyanakkor elmélyült érveléssel oszlatja el a zongorázás egykori aranykoráról szóló mítoszt. Hamilton azt a történetet meséli el, hogy a 19. századi zongoraestek, ezek a turbulens, olykor botrányos, minden ízükben élő, gyakran kiszámíthatatlan események miként váltak napjainkra formális, merev és kiszámítható rendezvényekké. A kötet bemutatja, hogy a ,,kotta iránti hűség" többnyire történetietlen elve miként írta felül a zongoristák improvizációkban és átdolgozásokban gazdag előadói gyakorlatát, s miként változott meg ennek megfelelően a közönség szerepe. A zongoristák számára a könyv nemcsak a repertoárral, hanem az előadói hagyománnyal kapcsolatban is számos meglepő kijelentést tartogat. Az zenekedvelő olvasóknak pedig az mutatja meg, hogy mennyire más volt egykor a zongoraestek gyakorlata, s hogy a közönség lassanként miként alakult át hangos, aktív résztvevőből a pódiumról osztott zenei áldás passzív befogadójává.

440 oldal

3990 Ft

A zeneszerző az írónál és a festőnél is rejtőzködőbben védi magánéletét - legalábbis művein keresztül ő árul el magáról a legkevesebbet. Hiába keressük a ,,halhatatlan kedves", Brunszvik Jozefin nyomait Beethoven ifjúkori műveiben: ha nem maradt volna fenn néhány levél és napló, a partitúrák sosem mesélték volna el nekünk, hogy egy magyar kisasszony mosolya ihlette őket. Ha nem kerültek volna elő Bartók Béla Geyer Stefi hegedűművésznőhöz írt szerelmes levelei, ma nem tudnánk, hogy első hegedűversenye egyben rendhagyó szerelmi vallomás is. Éppen ezért hiánypótló Christopher Lawrence kötete, aki arra vállalkozott, hogy a nagy zeneszerzők helyett elmesélje nekünk szerelmeik történetét. Természetesen az ő hőseiről, Mozartról, Wagnerről, Chopinről és a többiekről hosszú monográfiákban is bőséggel tájékozódhatunk, ám érzelmeik rekonstruálására e munkákban nem számíthatunk. Pedig a zenetörténeti tankönyvekben szereplő, olykor fekete-fehér zeneszerző-figurák a való életben gyarló emberek voltak, akik párkapcsolataikban is éppúgy szerettek, hibáztak és szakítottak, ugyanúgy voltak hűségesek és csalfák, mint bárki más. Tegyünk föl egy lemezt és nyissuk ki a könyvet: így szerettek a világ legnagyobb muzsikusai! Nyáry Krisztián

272 oldal

2990 Ft

Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Vándoréveiben Hubay Jenővel társulva koncertezte végig Európa zenei központjait. Párizsban, Londonban és Brüsszelben aratott sikereket, majd Berlinben lett tanár és komponista. Harmincnégy évesen, érett művészként tért haza, és ettől kezdve életét a zongoratanításnak és a magyar zeneművészet fejlesztésének szentelte. Zenéjében sokat merített a francia és német kultúrából, anélkül, hogy magyarságából veszített volna. Ez a rendhagyó kötet neki és kortársainak állít emléket, és 2018- ban, Aggházy halálának centenáriumi évében számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum és kép segítségével kísérli meg megtörni a csendet, amely e muzsikust és generációját még ma is övezi.

228 oldal

3990 Ft

A kötet a 20. századi magyar zeneesztétika egy lehetséges narratíváját kínálja: megmutatja, hogy e zeneesztétika fejlődése miként illusztrálja a magyar filozófiatörténetben domináns szociologizáló hagyomány alakulását. E történetet a szerző a 20. században egymásra torlódó szociologizáló filozófiai módszertanok vezérfonalára fűzve beszéli el, s így mutatja meg, hogy miként kapcsolódnak a zeneesztétikai problémák koruk általános filozófiai problematikájához. A szóban forgó történet a pozitivizmus, a szellemtörténet, a marxizmus és posztmarxizmus csomópontjai köré szerveződik, anélkül azonban, hogy szakadozott lenne: a fogalmiság és a módszertanok különbözősége ellenére a csomópontok között az egyes személyek, problémák és olykor bizonyos értékelések is olyan kontinuitást teremtenek, amely a 20. századi magyar eszmetörténetben éppoly ritka, mint a társadalomtörténetben. A kötet azonban nem pusztán egy történetileg értékes hagyomány kanonizálására tesz javaslatot, hanem arra is rávilágít, hogy ez az örökség továbbra is megvitatásra méltó filozófiai és szociológiai kérdések megfogalmazására inspirál.

120 oldal

1990 Ft

Angster József (1834-1918) a leghíresebb magyar
orgonaépítő, a legendás pécsi orgonagyár alapítója.
Idős korában, családja számára vetette papírra élettörténetét
fiatalkori naplói, emlékezete és cégének
dokumentumai alapján. Így született meg ez az egyedülálló
kortörténeti dokumentum, amely most végre
teljes egészében hozzáférhetővé válik a nyilvánosság
számára. A nyolcvan évet átívelő napló betekintést
enged egy 19. századi mesterember életébe, nyomon
követhetjük tanonc- és iparoséveit, európai utazásait,
majd hazatérését Pécsre, ahol családot és orgonagyárat
alapított. A német anyanyelvű, de ekkor már évtizedek
óta magyar közegben élő és dolgozó Angster
naplójának szövege ízes nyelvezettel kalauzolja végig
az olvasót Európa, Magyarország és Pécs másfél évszázaddal
ezelőtti világába. Izgalmas szellemi kalandot
kínál nemcsak az orgona szerelmesei számára, hanem
mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogy miként zajlottak
e történelmi szempontból oly intenzív korszak dolgos
mindennapjai.

576 oldal

5490 Ft